Sejtjeink egyes saját részeik feláldozásával vágják el a válságot kiváltó "stressz" útját a tovább terjedés elől, majd a válság után a szétesett hálózatok közepére "supervisor" molekulákat állít a biológiai szervezet. Ez lenne a rövid summázata a sejt hálózati válságkezelésének, amit Csermely Péter a Természet Világa természettudományi közlöny legutóbbi számában kifejt. A biokémikus egy merész ugrással a sejthálózat elméletét kiterjeszti a társadalomra, szerinte az elmélet segítségével megtanulhatnánk, mi volna a követendő magatartás például a jelenlegi gazdasági válságot követően, és jobban megérthetnénk az egyes személyek és csoportok szerepét. Legalábbis én így értettem.

Mi történik a sejtekben, ha jön a válság?

A sejtnek a válság fiziológiai beavatkozást jelent, túl hideg, túl meleg, túl savas, lúgos kémhatás stb, amely a sejtek részleges vagy teljes pusztulását idézi elő. A sejt több ezer génje által kódolt fehérjék között kb 200 ezer kapcsolódás van. Az első, amit tesz a sejt, hogy ezeket a kapcsolatokat elvágja illetve megritkítja - írja a szerző. Ennek egyik előnye, hogy csökken a fehérjék ellátandó feladatainak száma, így több erőforrásuk marad válságkezelésre. Másrészt növeli az egyes részek önállóságát, a bekövetkezett sérülésekre nem kell az egész sejtnek válságreakciót adnia, tehát egyesek sértetlenül megússzák. A jelenség a járványok megelőzésére használt karanténra  hasonlít. Gazdasági folyamatokra fordítva pedig: cégek mennek tönkre, anyagi források, megrendelések tűnnek el. A válság elsöprő első szakaszát az önálló, erős cégek vészelik át legjobban csekélyebb külső kitettségük miatt. A vállalatok egyes tevékenységük, részlegeik leépítésével is próbálnak alkalmazkodni a válsághoz, ami szintén analógia a jelenségre.

Szétesés után újrarendeződés

Miután a válság darabjaira szabdalta a sejt részeit, az első sokk után a sejt nem marad tétlen, "újraszereli" magát. A sejt tanul. A válság után az elpusztult részeket már nem tudja újraépíteni, ezért új hálózati szerkezetet hoz létre.

A hálózatos vagy az író által kreatívoknak nevezett elemek játszák a kulcsszerepet abban, hogy miként fog kinézni az új hálózat. Az ő szerepük központi, meghatározzák milyen feladatok áramolnak a csoportok között, ezért nevezhetőek diktatórikusnak is, kapcsolataik kiterjedtek.

Kép a cikkből

Bár az író az agy információ feldolgozó munkájával illusztrálja, hogy a töméntelen adathalmazon csak hálózatos gondolkodással tudunk kiigazodni, utalva a hálózatok egyetemleges használatára, úgy tűnik a kör logikus szélesítése nélkül huppanunk a biológiából a társadalomtudományokba, minthogy teljesen logikus, hogy a sejtek válság-reakciója a társadalomra is igaz lehet. Mindez szerintem mégsem ilyen egyszerű.

Az igaz, hogy a válság során üzleti és emberi kapcsolatok esnek szét, majd központosított támasz segít helyreállítani a meggyengült részek működését (pl. hitel- és egyéb segélycsomagok, európai és nemzetközi szervezetek mélyebb beleszólása az egyes országok szuverén működésébe). A cikk írója szerint a sejt tanul a válságból, a megújulás esélye a felépülés, és ez igaz a társadalomra is. A társadalomra gyakorolt "stressz-hatások" azonban nem olyan jól determinálható jelenségek, mint a fiziológiaiak. A gazdasági válság egyes tünetei ugyan modellezhetők, mégis azt mondhatjuk, hogy szinte senki nem számított arra, ami a világ gazdaságával végülis történt. Pedig nem ez volt az első válság. Azt is mondhatjuk, hogy a társadalmi-gazdasági rendszerek sokkal gyorsabban fejlődnek, mint ahogy a gének természetes mutációja a szervezetek működésében megnyilvánul. A gyorsabb fejlődés pedig azt is eredményezheti, hogy válságválaszok nincsenek, pillanatnyi jelleggel alakulnak, és még azonos feltételek mellett sem biztos, hogy ugyanazt a hatást érik el. Itt jön számításba a társadalom és a piaci szereplők érzelmi-hangulati szerepe. Valószínűleg ez az egyik lényegi különbség, ami miatt a sejtszintű válságválaszok nehezen hozhatók párhuzamba a bonyolult lét- és érdekviszonyú társadalommal.

Az viszont bizonyos, hogy szép és hasznos az a tanács, hogy a társadalom érték- és bizalmi szigeteire építve kell a társadalomnak megújulnia, mintegy irányító csoportot képezve az énképüket elvesztett többség előtt, kapcsolódásaik összekötésével szilárdítva a hálózatot - még ha ez inkább ideológiai meglátásnak tűnik is, mint a biológia és a társadalomtudományok egyenes következtetésének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.